2.fejezet. Vadász..

Másnap reggel vadászni mentem.Nagyon nem találtam semmit csak egy nyulat.A zsákmánnyal vissza térve Liam és Harry meglepődve néztek rám.
- Ez...ez mi ez? - kérdezte Harry.
- Hát mi lenne? Egy nyúl te vadbarom.-gúnyolódtam.
- Jó azt tudom,de hármunknak 1 nyúl? - okoskodott Harry.
- Igen!! Én maximum majd eszek később. Na egyetek már! - parancsoltam rájuk.Nem kellett 2-szer mondanom rögtön el kezdtek enni. Miután befejezték az evést újra elindultunk.Ők ketten már megint csak dumáltak és dumáltak.Majd Liam hozzám szólt.
- Hogy lettél vámpír? - kérdezte.
- Komolyan tudni akarod? - rá néztem és ő bólintott.
- Hát persze! Na mondd már! - mondta izgatottan Harry.
- Hát...18 voltam éppen kint sétáltam az erdőben.Mikor valami zajt hallottam.Nagyon megijedtem elkezdtem futni.Az a titokzatos valami jött utánam. El fáradtam így meg kellett állnom.Tudtam hogy ott van a hátam mögött,de nem mertem meg fordulni. Mikor észbe kaptam már meg is harapott.Ahogy a méreg szét terjedt kínzóan fáj..pár perc múlva már meg is történt..- miközben meséltem nekik ők csak rám bámultak és kivételesen csendben voltak mindketten.
- Hát ez...WOW! - nevetett Harry.
- Na és ti? - kérdeztem.
- Hát mi gyakorlatilag egyszerre lettünk vámpírok. Éppen sétáltunk az erdőben...de mi nem futottunk el hanem,rögtön meg harapok valami először engem majd Liam-et.-mesélte Harry. Tovább sétáltunk majd találtunk egy város.Én nagyon örültem végre civilizáció!! Azonnal egy hotelba mentünk.Ott kértünk egy szobád nagyon szép volt.
- Azta! - körbe forgott Liam.
- Igen,tényleg szép!! Na és....ki kivel alszik? - Harry rám nézett én felvontam az egyik szemöldököm.
- Ti ketten és meg egyedül!! - Harry-re nézve mondtam.
- De csak 2 ágy van! - mondta meg lepődve Liam.
- Nah,akkor még jobb! - nyelvet öltöttem rájuk és be mentem az egyik szobába. Ők meg oda kint problémáztak.Én jót nevettem rajtuk.Pár óra múlva ki mentem hozzájuk.
- El jöttök velem vásárolni? - kérdeztem.
- Azt hittem nem kedvelsz minket! - egyre közelebb jött Harry.
- Nem azt mondtam,hogy nem kedvelek titeket hanem,hogy néha idegesítőek vagytok..- mondtam.
- Amúgy igen! Szívesen el megyünk! - mosolygott Liam. Össze szedtem a cuccom és el indultunk.Most én is bekapcsolódtam a beszélgetésükbe.Egészen normálisak voltak.Talán még meg is kedveltem őket. Egy áruházba mentünk be.Mindenütt csak ruhák és cipők voltak.A női mennyország!!!! Először a cipőkhöz rohantam.Azt se tudtam melyiket válasszam mind olyan jól nézett ki!! De meg találtam az igazit! Aztán a ruhákhoz rohantam.Mivel nem látom magam a tükörben a fiúk segítségét kértem.Legalább 100 ruhát fel próbáltam.A fiúk nagyon őszinték voltak talán túlságosan is.Vettem 5 felsőt 3 nadrágot és 1 pár cipőt.Ez volt életem legjobb nagyja.A fiúkkal sétálgattunk.Észre vettem hogy,valaki követ minket. Már vagy 1 órája csak eddig nem voltam biztos benne.
- Basszus!! - káromkodtam.
- Mi van? - kérdezte Liam.
- Valaki követ minket! Lehet hogy,egy vadász...- gyorsabban kezdtem el "sétálni" a fiúk is így tettek.
- Vadász? Csak nem a nyílt utcán fog minket megölni! - suttogta Harry.
- Hát reménykedjünk! Várjatok...!Van egy ötletem! Gyertek! - most az egyszer láttam Liam-en azt hogy komoly.Be mentünk egy sikátorba. Nem vett észre a lehetséges vadász. Most az egyszer éreztem hogy,nem csak magam miatt felelek.Hanem e miatt a 2 fiú miatt is.
- Köszi Liam,ez jó ötlet volt! - dicsértem meg.
- Vannak jó pillanataim..-nevetett. Miután teljesen tiszta lett a levegő ki mentünk a sikátorból és a hotelba sietünk.Én mikor be mentünk rögtön el húztam minden függönyt. A fiúk az kanapéra vetődtek.
- Szerintem már régóta követett minket..nem csak itt a városba..-fel alá járkáltam a szobában.
- Hát lehet..- Harry vállat vont.
- Téged ennyire nem izgat? Meg is ölhetek volna minket te szerencsétlen!!!!-kiabáltam.
- Nyugalom,Demi!! Itt vagyunk még szóval nem öltek meg..-én voltam meglepődve azon ahogy,nevezett.
- Hogy,neveztél? - a csípőre tettem a kezem.
- Deminek! Miért,nem szoktak becézni? - kérdezte.
- Nem még soha nem becéztek...- idegességemben a hajamat kezdtem el birizgálni.
- Hát akkor,király gyerek korod lehetett...- nevetett Harry. Nem szóltam semmit pedig tudtam volna mit...szinte azonnal el hagytuk a város de nem sétálva szerencsére volt ott egy reptér.London felé vettük az irányt..