3.fejezet. London..

A repülővel London felé vettük az irányt.A fiúk nagyon izgatottak voltak hogy Londonba megyünk. Hitetlen de én is izgatott voltam.Egyik nagy vágyam volt,hogy Londonba mehessek.A repülőn azt vettem észre hogy,Harry engem nézett..én nem néztem rá féltem rá nézni.Mikor meg érkeztünk Liam és Harry mint a kis gyerekek úgy szaladgáltak a városban én meg utánuk sétáltam.Gondoltam had legyenek boldogok.Oda értünk a Big Ben-hez. Csodálatos volt. Előrébb mentem Liam és Harry csak néztek engem...majd Liam át karolt aztán pedig Harry. Furcsán érzetem magam.Mióta vámpír vagyok azóta senki nem ért hozzám.

- Imádom Londont!! - Harry ránk nézett és el mosolyodott.

- Igen,én is! - válaszoltam. Most nem egy hotelba mentünk hanem házat nézni mentünk.Mind a hármunk ott akart lakni nem csak át menti dolog lesz hogy ott vagyunk Londonban.Rengetek házat néztünk meg végül meg találtuk a tökéletes házat.Nagyon szép volt nem volt olyan nagy nem is kellett 3 embernek. Még az ára is nagyon jó volt azonnal meg vettük.1-2 bútor még hiányzott így vásárolni mentünk.

- Ez kell nekem!!!- oda rohantam egy gyönyörű fekete mintás plédhez.

- Hát tudtam..-nevetett Liam.

- Mi? - megfogtam a plédet mintha az máris az enyém lenne.

- Tudtam,hogy észre fogod venni!-vigyorgott Harry.

- Hát még szép!-kacsintottam. Mindent meg vettünk ami kellett.Szépen be rendezkedtünk. Mindenki el foglalta a saját szobáját. Liam és én a nappaliban beszélgettünk majd Harry is csatlakozott hozzánk.

- Unatkozom...- majd meg haltam az unalomban.

- Akkor tv-zünk!-mondta Harry. Bekapcsoltuk a TV-t pont egy vámpíros film ment.Hát annyit röhögtünk olyan baromságokat állítottak amik amúgy a mesében nincs.

- Hát ez nagyon jó volt!-mondta Liam nevetve. Mi Harry-vel bólogattunk.Mivel mi nem szoktunk aludni így elmentünk egy esti túrára.Nagyon szép volt a Big Ben a London eye csoda szép volt. De minden tök jó volt míg nem az egyik sikátorban meg nem látunk egy vámpírt ő más volt mint mi..agresszívabb volt mint mi...talán egy újonc.Ők még nem tudnak úgy uralkodni magukon mint mi a "tapasztaltabbak".Oda mentem hozzá.Gondoltam jobb ha én halok meg mint Liam és Harry.
- Hé! - kiáltottam neki.Rám nézett a vörös szemei csillogtak de nekem is elő jöttek a vámpír ösztöneim.Se szó se beszéd nekem támadt.Persze nem hagytam magam.
- Ne Demi gyere ide MOST!!!! - ordibált Harry.
- Nem!! Meneküljetek!! - ellöktem a csávót így el tudtam nekik ezt mondani. Még legalább egy fél óráig ott szenvedtem vele.Nagyon szívós volt a csávó.Megöltem.De mentségemre csak ön védelem volt.Ki jöttem a sikátorból Harryt láttam meg ahogy felém fut.
- Demi!!! - kiabált és meg ölelt. Liam ott volt Harry háta mögött és rám kacsintott.
- Nyugi jól vagyok ha meg sérülésem is van meg javulok! - mosolyogtam.Haza mentünk ennyi izgalom elég volt 1 napra.Mikor haza mentünk a fiúk fel mentek a szobáikba nem tudom miért.Én a nappaliban maradtam és gondolkoztam.Asszem meg szerettem Liamet és Harryt.De nagyon furcsa volt mert nagyon rég óta nem szeretem senkit.Így nem tudtam mit érzek irántuk de biztos hogy nem utálatot se undort..ez valami pozitív volt csak nem tudtam hogy mi.Harry is olyan furcsa volt velem.
Nem veszekedtünk annyit mint anno.Másnap reggel 
Liam a kanapén "döglődött
" 

2.fejezet. Vadász..

Másnap reggel vadászni mentem.Nagyon nem találtam semmit csak egy nyulat.A zsákmánnyal vissza térve Liam és Harry meglepődve néztek rám.
- Ez...ez mi ez? - kérdezte Harry.
- Hát mi lenne? Egy nyúl te vadbarom.-gúnyolódtam.
- Jó azt tudom,de hármunknak 1 nyúl? - okoskodott Harry.
- Igen!! Én maximum majd eszek később. Na egyetek már! - parancsoltam rájuk.Nem kellett 2-szer mondanom rögtön el kezdtek enni. Miután befejezték az evést újra elindultunk.Ők ketten már megint csak dumáltak és dumáltak.Majd Liam hozzám szólt.
- Hogy lettél vámpír? - kérdezte.
- Komolyan tudni akarod? - rá néztem és ő bólintott.
- Hát persze! Na mondd már! - mondta izgatottan Harry.
- Hát...18 voltam éppen kint sétáltam az erdőben.Mikor valami zajt hallottam.Nagyon megijedtem elkezdtem futni.Az a titokzatos valami jött utánam. El fáradtam így meg kellett állnom.Tudtam hogy ott van a hátam mögött,de nem mertem meg fordulni. Mikor észbe kaptam már meg is harapott.Ahogy a méreg szét terjedt kínzóan fáj..pár perc múlva már meg is történt..- miközben meséltem nekik ők csak rám bámultak és kivételesen csendben voltak mindketten.
- Hát ez...WOW! - nevetett Harry.
- Na és ti? - kérdeztem.
- Hát mi gyakorlatilag egyszerre lettünk vámpírok. Éppen sétáltunk az erdőben...de mi nem futottunk el hanem,rögtön meg harapok valami először engem majd Liam-et.-mesélte Harry. Tovább sétáltunk majd találtunk egy város.Én nagyon örültem végre civilizáció!! Azonnal egy hotelba mentünk.Ott kértünk egy szobád nagyon szép volt.
- Azta! - körbe forgott Liam.
- Igen,tényleg szép!! Na és....ki kivel alszik? - Harry rám nézett én felvontam az egyik szemöldököm.
- Ti ketten és meg egyedül!! - Harry-re nézve mondtam.
- De csak 2 ágy van! - mondta meg lepődve Liam.
- Nah,akkor még jobb! - nyelvet öltöttem rájuk és be mentem az egyik szobába. Ők meg oda kint problémáztak.Én jót nevettem rajtuk.Pár óra múlva ki mentem hozzájuk.
- El jöttök velem vásárolni? - kérdeztem.
- Azt hittem nem kedvelsz minket! - egyre közelebb jött Harry.
- Nem azt mondtam,hogy nem kedvelek titeket hanem,hogy néha idegesítőek vagytok..- mondtam.
- Amúgy igen! Szívesen el megyünk! - mosolygott Liam. Össze szedtem a cuccom és el indultunk.Most én is bekapcsolódtam a beszélgetésükbe.Egészen normálisak voltak.Talán még meg is kedveltem őket. Egy áruházba mentünk be.Mindenütt csak ruhák és cipők voltak.A női mennyország!!!! Először a cipőkhöz rohantam.Azt se tudtam melyiket válasszam mind olyan jól nézett ki!! De meg találtam az igazit! Aztán a ruhákhoz rohantam.Mivel nem látom magam a tükörben a fiúk segítségét kértem.Legalább 100 ruhát fel próbáltam.A fiúk nagyon őszinték voltak talán túlságosan is.Vettem 5 felsőt 3 nadrágot és 1 pár cipőt.Ez volt életem legjobb nagyja.A fiúkkal sétálgattunk.Észre vettem hogy,valaki követ minket. Már vagy 1 órája csak eddig nem voltam biztos benne.
- Basszus!! - káromkodtam.
- Mi van? - kérdezte Liam.
- Valaki követ minket! Lehet hogy,egy vadász...- gyorsabban kezdtem el "sétálni" a fiúk is így tettek.
- Vadász? Csak nem a nyílt utcán fog minket megölni! - suttogta Harry.
- Hát reménykedjünk! Várjatok...!Van egy ötletem! Gyertek! - most az egyszer láttam Liam-en azt hogy komoly.Be mentünk egy sikátorba. Nem vett észre a lehetséges vadász. Most az egyszer éreztem hogy,nem csak magam miatt felelek.Hanem e miatt a 2 fiú miatt is.
- Köszi Liam,ez jó ötlet volt! - dicsértem meg.
- Vannak jó pillanataim..-nevetett. Miután teljesen tiszta lett a levegő ki mentünk a sikátorból és a hotelba sietünk.Én mikor be mentünk rögtön el húztam minden függönyt. A fiúk az kanapéra vetődtek.
- Szerintem már régóta követett minket..nem csak itt a városba..-fel alá járkáltam a szobában.
- Hát lehet..- Harry vállat vont.
- Téged ennyire nem izgat? Meg is ölhetek volna minket te szerencsétlen!!!!-kiabáltam.
- Nyugalom,Demi!! Itt vagyunk még szóval nem öltek meg..-én voltam meglepődve azon ahogy,nevezett.
- Hogy,neveztél? - a csípőre tettem a kezem.
- Deminek! Miért,nem szoktak becézni? - kérdezte.
- Nem még soha nem becéztek...- idegességemben a hajamat kezdtem el birizgálni.
- Hát akkor,király gyerek korod lehetett...- nevetett Harry. Nem szóltam semmit pedig tudtam volna mit...szinte azonnal el hagytuk a város de nem sétálva szerencsére volt ott egy reptér.London felé vettük az irányt..

1.fejezet. Vámpír vs. Vámpírok.

Az egész nagyon régen kezdődött.Minden nap minden percében csak arra a bizonyos harapásra tudok gondolni.Talán ez volt megírva a nagy könyvben? Lehet hogy,ez direkt történt meg velem? Nem tudom...de az biztos hogy nem tudom vissza pörgetni az időt.Ami történt meg történt.A családomat ott hagytam azzal a tudattal hogy,meghaltam jobb ez így nekik.Ne tudják meg hogy,milyen lettem. Egyedül bolyongtam a világban.Senki nem tudott eltántorítani attól hogy,öljek.De nem csak állatokat hanem embereket is öltem már.Nem vagyok büszke magara de a vámpír éhséget nem lehet korrigálni.Egyik nap járkálok az erdőben el mélyülve a gondolataimban.Mikor valami zajt hallok.Sietve hátra nézek.Semmit nem látok.Elindulok megint zajt hallok.Biztos van itt valaki. Elkezdtem futni.Gondoltam ha vámpír akkor követni fog hanem akkor meg lesz a vacsorám.De követett.Ki futottam az erdőből egy rétre.Megálltam reménykedve hogy,nem követnek tovább.Vissza fordulok körül nézni,de valaki előttem állt.Ösztönösen hátra ugrottam és eljöttek a vámpír fogaim.De meglepődve néztem hogy,a srácnak is ugyan olyan reflexe van.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem dühösen.Nem válaszolt,de tudtam hogy,van vele valaki. Egy bokorba volt megbújva.Nem értettem miért visz ő is vámpír volt.
- Ki vagy te? - kérdezte a srác.
- Demetria...és ti? - a harci állásból felemelkedve kérdeztem.
- Mi? Nincs semmilyen mi...-egyre idegesebb lett.
- Ugyan..tudom hogy,a haverod ott bújt meg a bokorba...érzem az illatát! - mutattam a bokorra.
- Oké,oké Én Harold vagyok vagy Harry a barátaimnak ő meg Liam. LIAM!! Egyre elő! - kiabált.Egy magas barna hajú srác jött ki a bokor mögül.Egymás mellé álltak és engem néztek.
- Mi van? Miért néztek? - mondtam gúnyosan.
- Semmi,semmi..-mondta Liam. Nem szóltam semmit csak el indultam én se tudtam hogy,merre csak elakartam onnan menni.De ők követek. Merre mozdultam ők is jöttek utánam.Egy idő után felédesítettek.Ismét el kezdtem futni ők megint követni kezdtek.Fel a fákra onnan pedig le körbe futottam az erdőt. Meg kellett állnom már ki fáradtam.
- Nah, mi van? El fáradtál? - kérdezte Liam flegmán de ő is ki fáradva.
- Én? De hogy,is csak azt akartam hogy,megálljatok gyengébbek vagytok mint én! - kacsintottam.
- Te? Nálunk erősebb? - sipákolt Harry.
- Igen! - válaszoltam.
- Tudod mit? Vándoroljunk együtt akkor meg tudjuk hogy,ki az erősebb! - kacsintott Harry.
- Okés! Akkor indulhatunk? - kérdeztem.
- Hát persze! - mondták egyszerre.El indultunk ezek ketten majdnem végig dumálták az utat.elegem lett belőlük.
- Nem tudnátok legalább 5 percre befogni a szátokat? - egyre dühösebb lettem.
- Nyugalom!! Inkább kapcsolódj be a beszélgetésbe! - mondta Liam. Nem szóltam semmit de ezek ketten még mindig csak dumáltak és dumáltak. Majd Harry hozzám szól.
- Mióta vagy vámpír? - kérdezte.
- Hát már nagyon régóta a középkor óta..-válaszoltam.
- Tényleg?Mi is! - mondta. Be esteledett egy tábor helyett kellett találnunk ha én nem vagyok még fekhelyet sem találtak volna.Szerencsére találtam egy barlangot ott tüzet gyújtottam. Míg ők csak röhögtek és mesélgettek egymásnak.
- Jól el vagytok?!  - gúnyolódtam.
- Igen! - vigyorgott Harry.
- Igen? Én meg itt szenvedek hogy.nektek jó legyen! - nah ilyenkor akartam őket megölni.
- Jah,tényleg! Köszönjük!!! - mosolygott Liam. Megráztam a fejem ők meg tovább dumáltak.A holdat nézve kavarodtak benne a gondolatok.Talán őket is nem véletlenül "találtam" meg? Utálom ezt!! Mondtam magamba.Hajnalban vadászni mentem