1.fejezet. Vámpír vs. Vámpírok.

Az egész nagyon régen kezdődött.Minden nap minden percében csak arra a bizonyos harapásra tudok gondolni.Talán ez volt megírva a nagy könyvben? Lehet hogy,ez direkt történt meg velem? Nem tudom...de az biztos hogy nem tudom vissza pörgetni az időt.Ami történt meg történt.A családomat ott hagytam azzal a tudattal hogy,meghaltam jobb ez így nekik.Ne tudják meg hogy,milyen lettem. Egyedül bolyongtam a világban.Senki nem tudott eltántorítani attól hogy,öljek.De nem csak állatokat hanem embereket is öltem már.Nem vagyok büszke magara de a vámpír éhséget nem lehet korrigálni.Egyik nap járkálok az erdőben el mélyülve a gondolataimban.Mikor valami zajt hallok.Sietve hátra nézek.Semmit nem látok.Elindulok megint zajt hallok.Biztos van itt valaki. Elkezdtem futni.Gondoltam ha vámpír akkor követni fog hanem akkor meg lesz a vacsorám.De követett.Ki futottam az erdőből egy rétre.Megálltam reménykedve hogy,nem követnek tovább.Vissza fordulok körül nézni,de valaki előttem állt.Ösztönösen hátra ugrottam és eljöttek a vámpír fogaim.De meglepődve néztem hogy,a srácnak is ugyan olyan reflexe van.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem dühösen.Nem válaszolt,de tudtam hogy,van vele valaki. Egy bokorba volt megbújva.Nem értettem miért visz ő is vámpír volt.
- Ki vagy te? - kérdezte a srác.
- Demetria...és ti? - a harci állásból felemelkedve kérdeztem.
- Mi? Nincs semmilyen mi...-egyre idegesebb lett.
- Ugyan..tudom hogy,a haverod ott bújt meg a bokorba...érzem az illatát! - mutattam a bokorra.
- Oké,oké Én Harold vagyok vagy Harry a barátaimnak ő meg Liam. LIAM!! Egyre elő! - kiabált.Egy magas barna hajú srác jött ki a bokor mögül.Egymás mellé álltak és engem néztek.
- Mi van? Miért néztek? - mondtam gúnyosan.
- Semmi,semmi..-mondta Liam. Nem szóltam semmit csak el indultam én se tudtam hogy,merre csak elakartam onnan menni.De ők követek. Merre mozdultam ők is jöttek utánam.Egy idő után felédesítettek.Ismét el kezdtem futni ők megint követni kezdtek.Fel a fákra onnan pedig le körbe futottam az erdőt. Meg kellett állnom már ki fáradtam.
- Nah, mi van? El fáradtál? - kérdezte Liam flegmán de ő is ki fáradva.
- Én? De hogy,is csak azt akartam hogy,megálljatok gyengébbek vagytok mint én! - kacsintottam.
- Te? Nálunk erősebb? - sipákolt Harry.
- Igen! - válaszoltam.
- Tudod mit? Vándoroljunk együtt akkor meg tudjuk hogy,ki az erősebb! - kacsintott Harry.
- Okés! Akkor indulhatunk? - kérdeztem.
- Hát persze! - mondták egyszerre.El indultunk ezek ketten majdnem végig dumálták az utat.elegem lett belőlük.
- Nem tudnátok legalább 5 percre befogni a szátokat? - egyre dühösebb lettem.
- Nyugalom!! Inkább kapcsolódj be a beszélgetésbe! - mondta Liam. Nem szóltam semmit de ezek ketten még mindig csak dumáltak és dumáltak. Majd Harry hozzám szól.
- Mióta vagy vámpír? - kérdezte.
- Hát már nagyon régóta a középkor óta..-válaszoltam.
- Tényleg?Mi is! - mondta. Be esteledett egy tábor helyett kellett találnunk ha én nem vagyok még fekhelyet sem találtak volna.Szerencsére találtam egy barlangot ott tüzet gyújtottam. Míg ők csak röhögtek és mesélgettek egymásnak.
- Jól el vagytok?!  - gúnyolódtam.
- Igen! - vigyorgott Harry.
- Igen? Én meg itt szenvedek hogy.nektek jó legyen! - nah ilyenkor akartam őket megölni.
- Jah,tényleg! Köszönjük!!! - mosolygott Liam. Megráztam a fejem ők meg tovább dumáltak.A holdat nézve kavarodtak benne a gondolatok.Talán őket is nem véletlenül "találtam" meg? Utálom ezt!! Mondtam magamba.Hajnalban vadászni mentem