11.fejezet Nagy gondok

Reggel még mindig ugyan ott ülök ahol tegnap este. Niall ásítását hallottam meg.
- Szia! - köszöntem.Ásít egyet majd válaszol.
- Hello! Még mindig ott ülsz?
- Igen...
- Mi a baj? Hiányzik Harry?
- Igen,meg Gemma is meg mindenki!
- Akkor? Miért nem mész vissza? - kérdezte Niall. Egyre közelebb jött,hozzám.
- Hát,nem tudom! Itt vagy te meg Logan..- Niall kék szemei rám vetődtek és meglepődve nézett.
- Én? Meg Logan? Mi,van?
- Igen,meg szerettelek titeket! - mosolyogtam. Ő szintén el mosolyodott és meg ölelt. "oh,de édes!" Gondoltam magamban.

*Este*

Este Niall-lel néztem a TV-t mikor meg csörrent a telefonom.Vajon ki hívott? Hát Harry. Niall-re néztem ő meg bólintott egyet.Fel vettem.

- Szia! - szólaltam meg.

- Szia! - érezni lehetett Harry hangján,hogy meg könnyebbült.

- Mit szeretnél? - kérdeztem idegesen.

- Hát azt,hogy vissza gyere! Hiányzol! Mindenkinek még Zayn-nek is csak ő tudod,milyen nem mutatja ki.És nekem is nagyon hiányzol! Kérlek gyere vissza! - Harryt hallgatva végig Niall-t néztem.Ő meg tátott szájjal állt vissza.Nem tudtam mit válaszolni így Niall-re néztem ő értette,hogy mit akarok. A szívére vette a kezét és ezt olvastam le a szájáról "Hallgass a szívedre!!" Bólintottam egyet és válaszoltam.

- Figyelj,Harry nem akarlak bántani sem érzelmileg ártani neked! És se neked se nekem nem lenne jó ha ott lennék veled.Neked tudod miért,nekem azért mert nem tudnék azzal a gondolattal élni,hogy én vagyok az aki árt neked! Szóval,nem hiszem,hogy már valaha is vissza megyek! - itt meg csuklott a hangom,és nagyot sóhajtottam.
- De...- próbált Harry meg szólalni de én nem engedtem neki!
- Semmi de,nem megyek vissza! De tudd,hogy szeretlek! Szia! - és gyorsan megszakítottam a hívást. Niall kissé szomorúan nézett rám. Én a szemébe néztem és gyorsan megöleltem. Niall szorosan magához ölelt. Ahogy el engedett én már le is ültem. Niall mellém ült.
- Figyelj,azt tetted amit tenned kellet!
- Tudom de olyan rossz érzés ez! Hisz,tudod,hogy szeretem...de nem is akarok neki ártani! - motyogtam.
- Igen ismerem ezt az érzést! Kérlek ne légy szomorú! El is viszlek,valahová ha kell! - mosolygott.
- Igen lécci! - mosolyogtam vissza.
- Akkor,gyere! - kuncogott. Niall nagyon cuki volt.El vitt engem kocsikázni nagyon jó volt.Valami kanyonhoz mentünk a kocsiban néztük a csillagokat és beszélgettünk. Kb 2-3 óra után valami nagy zajt hallottunk.
- Mi vol...- Niall be fogta a számat.
- Shh! Ki nézek,hogy mi az! Te maradj itt a kocsiban! MARADJ ITT! - a szememet forgattam aztán bólintottam. Niall ki szállt a kocsiból én vártam rá.

 *Niall szemszöge*

Ki szálltam a kocsiból körülnéztem nem láttam semmit.De,csak azért mert sötét volt. Be mentem az erdőbe,minél beljebb mentem annál erősebb volt a zaj hangja. Kb az erdő közepénél láttam meg 3 vámpírt és 2 fura lényt. Nem tudom mi lehetett az a kettő.Közelebb mentem persze,hogy észre vettek. A lehető leggyorsabban át változtam. Szerintem meg ijedtek tőlem de el futott mind az összes.

- Ez mi volt? - kérdezte Demi.

- Ajj,Demi mondtam,hogy maradj abban a rohadt kocsiba!! - teremtettem le.

- Jó,jó nyugi! 5-en voltak..abból 3 vámpír mi volt a másik kettő??!!

- Nem tudom! Én sem ismerem őket! Pedig,én többet tudok az ilyen lényekről mint te!! Már bocs! - magyaráztam.

- Hé! Azt hiszed,hogy nem ismerem az ilyeneket? 

- Ömm......igen!! 

- Oké! De csak,hogy tudd a vámpírok sokkal erősebbek mint a farkasok! - kacsintott.

- Persze édes! Álmodban sem! - kacsintottam vissza. Vállat vont és vissza mentünk a kocsihoz. Gyorsan haza mentünk. De Logan nem volt sehol! 

- LOGAN?! Hol vagy ez már nem vicces!! - ordibáltam. Be mentünk a szobájában az ágyán,volt egy levél."Ha még valaha akarjátok látni a kölyköt akkor holnap éjfélkor gyertek a kanyonhoz! Ott TALÁN vissza adjuk a kölyköt! Csak semmi trükközés!" Össze rogytam és a földön ültem. Demi le guggolt  hozzám és ő is elolvasta a levelet.

- Semmi baj Niall! Úgy is meg találjuk!! 

- Áh...nem hiszem el,hogy lehettem ennyire hülye!!! Itthon hagytam egy 13 éves fiút aki még átalakulni sem tud! Ennyire barom is csak én lehetek! - szidtam magam.

- Nem,nem vagy hülye! És ez az én hibám! Én mondtam,hogy menjünk el én voltam az aki bele rángatott a pitiáner kis ügyeimbe! És most miattam el rabolták az öcséd...

- Ez nem igaz! Csak te gondolod így! Én vagyok a hibás! El csesztem...ez van már változtatni nem tudok..max el megyek arra a "találkozóra" és vissza hozom az öcsém! - magyaráztam. Demi megbánóan nézett rám. Én közelebb mentem hozzá és megöleltem.Nem akartam el engedni de muszáj volt...

- Nyugi,meg találjuk ne aggódj amíg engem látsz! - kacsintott.

- Oké cica! - kacsintottam és most Demi ölelt meg. Ismét nem akartam el engedni de már megint el kellet engednem! Demi el ment vadászni én inkább otthon maradtam...egy el merültem a gondolatimba."Tudom,hogy az én hibám volt! Fú ha ezt most apám látná! Már olyan pofont adott volna! De,hogy lehettem ennyire idióta és felelőtlen??!! Nah,ilyenkor utálom magam! Igaza volt a húgomnak én nem tudok senkire és semmire vigyázni még magamra sem! Volt vagy 30 barátnőm a leghosszabb kapcsolatom az kb 2 hónap volt! Kb minden lányt meg csaltam,vagy ott hagytam vissza se nézve! Vajon hány lány akar megfojtani? Áh nem is érdekel!! Csak Demi nem akart még megölni de neki is elfog jönni ez az idő! Mint mindenkinek...nah mindegy majd holnap el megyek arra a nyomorult találkozóra és vissza szerzem az öcsémet és szerezni fogok egy csajt akivel hosszú távra tervezek!" Be fejeztem a gondolkodást és elmentem aludni...valaki  be jött a szobámba majd ki is ment.Tudom,hogy Demi volt az.Kaján vigyorral aludtam el..