7.fejezet Harry és Én

Futás közben sokat gondolkodtam. Főleg inkább Harryről! Miért aggódok értem annyira? Nem értem..talán szeretne? De nem akarom...nem akarom,hogy baja legyen! De mindegy is nem is gondolok ilyenekre.Futás közben nem igazán figyeltem oda ezért neki mentem egy fának!
- Hogy a ....... - káromkodtam.Próbáltam fel állni de valaki el lökött. "Mi a franc?" mondtam magamban.Meg fordulok hát Zayn áll a hátam mögött.
- Nem szép dolog káromkodni! - félmosoly ült az arcára.
- Haha! Olyan vicces vagy! Inkább húzd fel a gatyád vigyori! - a gatyája le volt csúszva én persze ki röhögtem.
- A francba! - én már a földön fetrengtem a röhögéstől.Nagyon vicces volt. De neki valamiért nem volt olyan vicces. De,hogy miért azt nem tudom! Beszélgettünk persze nem hagytam békén mindig elő hoztam a gatya témát. De nem vette komolyan a "sértéseimet".
- Amúgy,hogy állsz a göndörrel és Liam-el? - kérdezte.
- Hát,hogy állnék? Csak barátok vagyunk! Meg ha annyira kíváncsi vagy Liam-nek van barátnője Harry..ő meg nem tudom! Nem szoktunk ilyenekről beszélni...-mondtam.
- Hát pedig nem ártana! - mosolygott.
- Miért?- értetlenkedtem.
- Hát majd meg tudod na mindegy! Gyere,menjünk Manó! - azonnal leesett,hogy mit akart ezzel! Régen mikor meg ismert mivel újonc voltam ezért el nevezett manónak! Senki nem hívott így!
- Okéés! - nevettem.Gyorsan a haza értünk. Harry a nappaliban döglődött.
- Hali! - köszönt.
- Szia! - köszöntem vissza. Eszembe jutott amit Zayn mondott. Le pakoltam a cuccom majd Harry mellé ültem.
- Amúgy! Mizu? - kérdeztem.
- Semmi veled?- kérdezte.
- Semmi! - elkezdtem mosolyogni.
- Demi..jól vagy? - kérdezte aggódva Harry.
- Persze! Soha jobban! Miért? - mosolyogtam tovább.
- Nem is tudom nem szoktál túl gyakran mosolyogni! - szerintem hülyének nézett.
- Ajj,ugyan Harry! - mondtam. Egyre hülyébbnek nézett.
- Demi! Hagyd abba! - mondta.
- Mit? - kérdeztem.
- A mosolygást! - a kezével össze nyomta az arcom. De jobban el kezdtem mosolyogni. - Úgy nézel ki mint egy malacka! - nevetett Harry. Én is el kezdtem nevetni. A kezét le vettem az arcomról.
- Na szóval! Van barátnőd? - kérdeztem.
- Öm..nincs...és neked fiúd? - kérdezett vissza.
- Nincs! Majd talán egyszer valamikor a távoli jövőben! - nevettem.
- Olyan soká? - kérdezett nevetve.
- Igazából nem tudom! Majd ha el jön az igazi! - mosolyogtam.
- Jah,de amúgy lehet,hogy az igazi a szemed előtt van de te nem vetted észre! - nem tudtam,hogy ezzel mit akart mondani...
- Ezt,hogy érted? - kérdeztem.
- Hát! Talán esetleg itt valahol a közeledben van! Talán Liam vagy Zayn..vagy Niall...vagy én - mosolygott.
- Oh..hát jah lehet végül is lehetséges! - kacsintottam. Fel mentem a szobámba. Viszont Harry is jönni akart velem!
- HARRY! MENJ MÁR INNEN!- kiabáltam neki nevetve.
- NEM AKAROK! - kiabált ő is.
- MIÉRT NEM? - kérdeztem.
- GYERE KI ÉS ELMONDOM!! - mondta.Ki mentem. Szinte azonnal megölelt.
- Hé! Mi az? - kérdeztem.
- Semmi! Csak ez jól esik! - mormogta. Legalább 5 perig úgy álltunk. De persze Liam be zavart.
- Oh! Bocs le menjek? - mondta fura hangsúllyal.
- A francba! - mormogta Harry. Én kuncogni kezdtem.
- De hogy is Liam! - mondtam. Le mentünk.Majd Liam el kezdett beszélni.
- Na szóval! Mivel nem soká itt van Valentin nap ezért el megyünk Párizsba! - én személy szerint örültem neki! London után az volt a 2. olyan hely ahová el akartam jutni. Hallottam Harry gondolatait ezt hallottam: "Ez az!!!! Végre!! Kell egy terv!" nem értettem minek neki terv? Meg kihez/mihez? Furcsa gyerek ez a Harry Styles! Nevettem magamban.
Kb 1 hét múlva mentünk is Párizsba....Álom város
Mikor oda értünk mint a gyerekek! Mind a hármunk más irányba indult el. De észbe kaptunk,hogy nem nagyon kéne elveszni. Imádtam Liam-e amiért össze hozta ezt nekünk! Össze találkoztunk valamelyik kijáratnál majd egy hotel felé vettük az irányt. Ki vettünk egy szobát.
- Aztaa!! - mondtam.
- Liam! ezt még is hogy? - kérdezte Harry.
- Okosan barátom! - kacsintott. Olyan szép volt az a szoba,hogy áh! El foglaltuk a a szobáinkat. Be esteledett fel mentünk a városba! Persze először az Eliffel toronyhoz mentünk! Annak pedig a legtetejére. Be vallom nekem tér iszonyom van! Tudom egy vámpírnak nem kéne de ez van! Mivel Harry volt hozzám közel ezért hozzá bújtam.
- Oh bocsi! - kértem bocsánatot.
- Nem kell bocsánatot kérned! Ennél jobb dolog még nem történt velem! - mosolygott. Nagy per pillanatban zöld szemeibe néztem hát majd nem el ájultam. Megint hallottam Harry gondolatait ezt hallottam: "Úr isten! 5 lépést ugrottam a tervben! Ez az! Jó vagy Hazza!!". Végre minden össze állt az ölelés az a bizonyos terv! Harry szeret engem!! Asszem én is őt de nem akartam el mondani neki! De olyan aranyos volt! Nehéz volt nem elmondani neki! Most az 1x úgy érzem,hogy meg bízhatok benne! Szeretem Harry vagy is bocsánat Hazza ezt az oldalát! Sőt nagyon is szeretem.